Székely autonómia - Hatalom idióták a Székelyföld autonómiája mozgalom élén

Hát ezt már megírtam, még mikor a Nyugati Jelenben írtam, hogy az illető polgármester és a társa a megyei tanácselnök, diktatúrára készülnek, a megye felett át akarják venni a hatalmat. Arra is készülve, hogy ha lesz valami nesze semmi fogd meg jól autonómia, akkor annak ők legyenek a hatalmasai. Ezt bizonyítja, hogy más megye hatalmasaival nem tudnak egyezni - lehet azok is ugyan azt akarják.

Sajnos nem látja senki, hogy az autonómia szóvivői kis diktátorok és ha azok hatalomra jutnának egy autonómia esetén a Székelyföldön, akkor abból csak ők nyernének. Meg van a veszélye, hogy az autonómia a román állam mintájára szülessen meg. Mivel a hasonló a hasonlónak örvend, a kis székely diktátorok a nagy román diktátorok kiszolgálói lennének - mert a gazdasági helyzete a Székelyföldnek rákényszerítené.

Nem vagyok ellene a szó szoros értelmében a Székelyföld autonómiájának, de szerintem az igazi autonómia a szellemi - csak a szellemnek van autonómiája. Ez utóbbinak a hiányában - hiányában vagyunk - nem véd meg már bennünket semmi autonómia. Az csak egy merő illúzió, hogy az autonómia megvéd. Az autonómia egy több eszközből álló lehetőség lenne. Itt a hangsúly az eszközön van, az autonómia, mint eszköz. Az autonómia azt jelentené, ahogy viszonyulunk az eszközökhöz, a mértéke, ahogy élni tudunk az autonómia lehetőségével.

Az autonómia nyújtotta lehetőségekkel csak az autonóm ember tud élni. Mivel az ember szellemi lény, csak akkor autonóm, ha megéli szellemi mivoltát, szellemi lényegét.

A Székelyföld autonómiája esetében, nem az intézmények autonómiájának kellene lennie a fő kérdésnek, ami jogi és adminisztratív kérdés, hanem a fő kérdés a személy autonómiája kéne legyen, aki bánik az eszközökkel. Az eszközök autonómiája a személyek autonómiájának mértékétől függ. Nem az eszköz az autonóm, ahogy most beszélünk róla, nem a terület, hanem az ember, a mód ahogy bánik az eszközökkel.

A jövő autonómiáját, ha lesz, előre vetíti az ahogy most bánunk a lehetőségeinkkel, hogy mennyire vagyunk most autonómok. Sajnos most sem használjuk lehetőségeinket a szellemileg autonóm ember módján.

A demokrácia nem az autonóm emberről szól, ki szellemileg autonóm, hanem épp ellenkezőleg, a degenerált emberről szól. Az autonómia egyik legnagyobb ellensége a kapitalizmus szelleme.

De meg kell nézni, hogy kik a az autonómia szóvivői: kis diktátorok, hatalom idióták, kik siettek Bukarestbe a fő hatalom idiótához feneket nyalni. A hatalom idiótából épp a szellem autonómiája hiányzik, ő a legkevésbé autonóm ember, mert idiótaságának börtönében él. Nincsen igazi esély, megtartó autonómiára, míg ennek a törekvésnek az élén hatalom idióták állnak.

Tehát az autonómiának arról az autonóm módról is kéne szólnia, ahogy bánunk az eszközökkel és nem csak az eszközök szükségességéről jogáról és az azért való politikai harcról.

De hol vagyunk kapcsolatban külső eszközeinkkel? Lelkünkben!!! A lélek állapotától függ a kapcsolatunk külső eszközeinktől. Vagyis az autonómiánk a lélek állapotától függ - erről nem szól az autonómia. A hatalom idiótáknak épp a lelkükben van a baj, krónikus esetek.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Életképek - Az olvasni nem tud cigányok és a székely asszony

Nagy meglepetésünkre a sepsiszentgyörgyi poliklinika főajtóját, annak ellenére, hogy hétköznap volt, zárva találtuk. Az ajtóra kiragasztott felirat magyarázta meg, hogy miért: munkaszüneti nap van. A román kormány elrendelte, az állam kassza kiadásait könnyítendő, fizetés nélküli munkaszüneti napokat.

Egy darabig tanácstalanul álldogáltunk, még vagy két vidéki társaságában. Közben három cigány érkezett, akik ugyan csak tanácstalanul álltak meg az ajtó előtt. Megkérdezték, hogy miért van zárva. Látszott, hogy nem tudnak olvasni, azért érdeklődnek. A mellettünk álldogáló vidéki hölgy, foghegyről odavágta, hogy “tanuljatok meg olvasni.” Tényleg nem tudtak olvasni, mert továbbra is értetlenül nézték az ajtót.

Közelebb léptem és megmagyaráztam nekik, hogy miről van szó, mert nem értettem egyet a hölgy magatartásával. Vajon tudott volna-e most hencegni betűismeretével, ha nem küldte volna senki iskolába? Tényleg az ő érdeme, hogy tud olvasni? Nem csak, úgy akarata ellenére került a betű-világ betűsodrába? Nem is tehet róla, hogy tud olvasni, mint ahogy a cigányok, egyesek nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olvasni.

Tényleg olyan vonzó a betűk világa azoknak is, akik kívül vannak, mint nekünk, kiket akaratunk ellenére bele dresszíroztak?  A betűkön kívüli világ vajon nem egy szabadabb világ, amit  a cigányok ismernek, de amit mi a műveltek nem ismerünk?

Számomra a legnagyobb benyomást az tette, hogy a cigányok igénybe sem vették a hölgyet, mintha nem is hallották volna, mintha ott sem lett volna. Tették ezt valami egyszerű és nemes méltósággal. Több volt bennük a méltóság, mint a székely hölgyben mely leteremtette őket.

Utólag elgondolkodtam, hogy mit is érnek a betűk. Jézus azt mondta, hogy a betű öl. Ezt a rá hivatkozó egyházak be is bizonyították. A legtöbb disznóságot betűkre hivatkozva követték el a történelemben, a fegyver annak csak a végrehajtó eszköze volt.

A Lélek nem a betű nyelvén szól, hanem a kép nyelvén, a betű csak arra jó, hogy elvágja a képeket az őket éltető lélektől. A betű megöli az élő képeket, kiszárítja őket.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Székely nemzeti anarchizmus - Iszlám pártiak vagyunk, nyugattal szemben

Nyugat tanulhatna toleranciát az igazi iszlámtól.

Nyugat toleranciája nem más, mint az egymás iránti közömbösség toleranciája.

Nyugat toleranciája az Idi Amin féle logikán alapszik, rejtetten, mert nyugaton minden rejtett, nem az minek látszik. Idi amin logikája az volt, hogy mindenki az gondolja amit akar feltéve ha azt gondolja mint a diktátor. Ez nyugaton úgy jelenik meg, hogy azt gondolsz, amit akarsz, addig míg gyakorlatban éled a nyugati fogyasztó identitás nélküli életét, de ha másként élsz, nem tolerálnak. Ha már a nyugattól eltérő gondolkodásod életforma is nem tolerálnak, ezért szálka nyugat szemében az iszlám, mert életforma, nyugat meg nem szereti azt a gondolkodást mi élet is.

A kereszténységben gyökerezik az élet és a gondolkodás közötti hasadék nyugaton, ami a farizeizmus lényege, - Európa farizeus. A nyugati kereszténység túlzott racionalizmusa teremtette meg a végzetes szakadékot a szív és az elme között, ami a nyugati civilizációt, embert jellemzi, holott az igazi vallásnak misztikának épp e szakadék eltüntetése a célja. Más vallások hívői számára a kereszténységet farizeizmusa teszi hiteltelenné, az élet és a gondolat közötti szakadék.

Az iszlám életforma, ezért nem tolerálja a toleráns nyugat, irritáló számára.

Az élet és a gondolat diszharmóniája a lélek és a gondolat diszharmóniájában gyökerezik. A gondolat akkor élet, ha a lélekkel összhangban van. Gondolatait az éli, ki mint ember teljes, teljes az az ember, ki megvalósította a gondolat és szív harmóniáját. A mohamedánoknál, a szufiknál az egyik sarokpontja a lelki életnek az emberi teljesség, gondolat - szív egységének megvalósítása.

Az iszlám terrort nem tartom helyesnek, de nem ok nélkül van: vannak, akik Amerika világpusztító terjeszkedését csak így látják megoldhatónak, az iszlám hívői között. Az iszlám terrorizmusra az okot nyugat, Amerika kapzsisága szolgáltatja.

Egy dolgot sokan elfelejtenek, hogy sok iszlám terrorista amerikai kiképzést kapott, amikor amerikai oldalon harcoltak, de akkor szabadságharcosoknak hívták őket, de amikor nem amerikai érdekeket támogatnak, akkor terroristák, tehát az amerikai érdekek döntik el, szolgáltatják az alapot, hogy ki a terrorista, ki a szabadságharcos, - így volt a csecsenekkel is, szeptember 11 után. Nyugat nagyon farizeus abban a kérdésben, hogy ki és mikor nevezhető terroristának.

Kérdem én miért nem születik egy összehasonlítás, hogy hány emberáldozata volt Amerika missziójának a világban, a II. VH után és hány áldozata volt az iszlám terrorizmusnak, - az utóbbit a média jobban felfújta.

Mi székely nemzeti anarchisták nem értünk egyet az iszlám terrorral, de hangot adunk azon meggyőződésünknek, hogy az iszlám fundamentalizmus és terror egyik kiváltó oka maga Amerika, tehát a terror áldozatai az ő számlájára is írhatóak.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Romániai hírek - Basescu, vagyis a tatár kancsuka nyerte a romániai választásokat

Basescu, a tatár kancsuka nyerte a romániai elnökválasztásokat, tehát továbbra is egy tatár kán fogja kormányozni Romániát.

Miért tatár kancsuka? A tatár kormányzási mód volt, hogy egy előretolt bábbal kormányozni – Basescu ezt tette Boc-kal, és Romániában azért van kormányválság, mert Basescu továbbra is báb miniszterelnököt szeretne, az ő bábját. Amúgy Basescu úgy kormányozza Romániát, mintha egy tatár kán lenne. Tatárok laktanvidékről származik, Babadagról, Dobrudzsából.

Az este mindkettő magát nevezte meg győztesnek. Mircea Geoana biztos volt győzelmében, mert az előzetes felmérések őt hozták ki győztesnek. Ugrált mint egy gyerek. Elgondoltam, hogy ez még megváltozhat, és hogy lehet ennyire infantilis egy ember, ki államelnök akar lenni, hogy ne vegye számításba, hogy az előzetes felmérések nem biztosak. Hogy lehet ennyire megrészegedni a hatalomtól, hogy semmi visszafogottságra, bölcs magatartásra nem volt képes? Ami gondba ejt, hogy ilyen infantilisok akár államelnökök is lehetnek – tényleg a Kali-yugában vagyunk.

Basescu már visszafogottabba volt, a tatár kán ösztönösségével.

És mi következik ez után, mi vár Romániára. Azt hiszem az mi Oroszországra. Putyin neki a minta, lehet aztán miniszterelnök lesz, de akkor már Románia elnöke lesz a báb, megfordulnak a szerepek, de a hatalom birtokosa ugyan az a Basescu lesz, - ne feledkezzünk meg a lányáról sem. Itt hosszú távra Basescu világ lesz. Ennek a Basescu világnak nem kis nyertesei a r. titkosszolgálatiak, nekik épp a diktátor felel meg, ahhoz szoktak, már csak azért is.

Hogy az RMDSZ megint rossz lóra tett, nem valami tragédia, mert sokat akkor sem tettek, mikor kormányon voltak.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Magyar sorskérdések - Gondolatok az Orbán féle keresztény jobboldalról (hozzászólás)

A Nolblogon egy cikket olvastam arról, hogy a keresztény jobboldal, amikor mocskolja a baloldalt, akkor miért nem gyakorolja a keresztény megbocsájtás erényét, ebben a szerző részéről nagyigazság van, - írásom erre egy reakció, hozzászólás. A cikk itt olvasható: http://lordart.nolblog.hu/archives/2009/12/03/A_magyar_kegyelem_is_egy_hungaricum/

Annak idején, mikor a katolikus teológián tanultam a görögöt, a Nestle-Aland féle kritikai kiadásából fordítottam az Újszövetségnek, - a különböző szövegváltozatokat hasonlítottam össze. Na egy nagyon érdekes dologra bukkantam a miatyánkkal kapcsolatban, létezik egy olyan fordítás is, hogy miképpen megbocsátottunk. tehát először nekem kell megbocsátanom, csak azután van jogom bocsánatért esedezni. A görög múlt idő, sajnos már elfelejtettem, de valami olyan volt, mely a jelenben is működő valóság érezteti hatását. Na ezt kuriózumként írtam, nem azért mintha híve lennék a jámbor bocsánatoknak.

A furább az, mikor hadrendbe állítják szűzmáriát és Istent a nemzet érdekében. Hát nem tudom, hogy Istent hogyan lehet belekavarni nemzeti megalomániákban. Ez valószínű a Konstantini mítoszra megy vissza, “e jelben győzni fogsz”.

A jobboldalnál a nemzet intézményként, az Isten is ehhez hasonlóan intézményként, intézmény által közvetítettnek jelenik meg, de mivel a végső valóság láthatatlan szellem, először is, azután meg a lélek képeiben jelentkezik, semmi köze az intézményes nemzethez és a vallási intézményekhez.

A lélek képei Isten-képek, de egyúttal, de csak másodsorban, a nemzeti lét alapjai is. Ezek akkor megéltek, ha közvetlen élmények, és nem valami intézmény közvetíti, legyen az akár egyházi vagy akár nemzeti. Tehát nekem nem egy vallási intézmény mondja meg, hogy mi a helyes vallási élmény, hanem a garancia a belső közvetlenség élménye.; nem egy üvöltöző bősz magyar oktat ki anyázva a nemzet felől, hanem a mérce a lélek képeinek közvetlen élménye.

A pontosság kedvéért írom, hogy az Isten-élmény összekapcsolása a nemzetivel, nem azt jelenti, hogy a nemzeti szintjére degradáljuk , a partikuláris szintjére degradáljuk az Istent, hanem épp az ellenkezőjét, hogy az első a képen túli, a Láthatatlan, az után következnek a lélek képei, melyek először is egyetemesek, és csak mondjuk úgy, hogy árnyalatukban nemzetiek. Az egyetemes és a partikuláris nemzeti nagyon szervesen összeférnek, spontán élményként, nincsenek ellentétben, nem zárják ki egymást. Az intézményes vallási, és nemzeti, a keresztény jobboldal, mindent lezülleszt a partikuláris, a látható szintjére, épp a képen túli isteni lényeg vesz el.

Itt be kell iktatnom egy példát arra, hogy az egyetemes, a vallási és  a nemzeti, hogyan képeznek egy együttes, belső élményt. Vegyük a székely kaput: a maga  a kapu egy egyetemes, igazán vallásilag megélhető szimbólum, rajta  a csillagokkal, a nappal és a holddal, amik egyetemes vallási szimbólumok, mert minden vallásban megtalálhatóak, mint képek az emberi kollektív tudattalan képei, ezért is egyetemesek, vagy ez az egyetemességük alapja. De ezek székellyé, nemzetivé, másodsorban, az adott nemzeti közösségre jellemző sajátos jegyek által lesz. Itt  a nemzeti nem lényegi, hanem csak sajátosság. A nacionalizmus a nemzeti sajátos az egyetemes rangjára emeli itt van a tévedése.

Végül is a vallási meg a nemzeti, csak a lélek képeinek közvetlen élményeként, spontán módon van kapcsolatban, - így el lehet mondani, hogy a nemzeti identitás a lélek képeinek közvetlen élményeként, egy belső lelki, szellemi identitás. Ezzel ellentétben az intézményes egyházi, vallási, nemzeti identitás, ideologikus, deklarált, amihez a belső szellemi, lelki identitású nemzetnek semmi köze. Az ideologikus hit, az a racionális hit, melyről azt mondta Pável Florenszki orosz ortodox teológus, hogy rosszabb, mint a deklarált ateizmus, mert a racionális hit nem egyéb, mint rejtett ateizmus, mely a vallásosság burkában jelenik meg.

Akkor ennek alapján, azt is lehet mondani, hogy a racionális nemzeti öntudat, amely csak tudat, melyet a szélsőjobb, jobb képvisel, rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus,a mi vita tárgya Magyarországon a nemzetiek részéről. Vagyis a belső szellemi, lelki identitásként megélt nemzetit puszta nemzeti ideológiával behelyettesíteni rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus. Ahogy a racionális hit álcázott ateizmus vallási köntösben, úgy a racionális magyar identitás, puszta nemzeti öntudat, amit jobb, szélsőjobb képvisel, csak álcázott nemzeti identitáshiány, és rosszabb a kozmopolitizmusnál.

A magyarnál a legnagyobb baj, hogy nem ismeri ezt a belső szellemi, lelki identitású nemzeti identitást, ilyen szempontból nincsen nemzeti identitás, nincsen nemzet. A magyarországi nemzetiek és kozmopoliták közötti vita álprobléma, mert ez csak két, szellemi, lelki identitás nélküli tömeg vitája, puszta ideológia mindkettő. A kozmopoliták egyetemes értékeket vallanak, ezt állítják magukról, ezt állítják szembe a nemzetivel, mint egy nemzet fölötti egyetemes értéket, de ez csak a látszat, mert az egyetemes nem ideológia, mint náluk, hanem a lélek képinek közvetlen élménye. Az egyetemes, az egy szellemi, lelki valóság, közvetlen élményként, amely különböző ruhában jeleni meg itt-ott, nemzetiként.

Spontán élményként nem lehet szétválasztani, egymással szembe helyezni a nemzetit és az egyetemest,a hol ezt teszik ott ideologikus pusztán mindkettő, hitelesen egyik sem megélt.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Székely autonómia - Mi a tétje a romániai elnökválasztásoknak?

Már írtam arról, hogy Basescu, ha ránézek a szemeire, mintha tatár erdetet sugallna. Meg ahogy gyakorolja a hatalmat, mintha egy tatár kánt látnék benne. Meg kell jegyeznem, hogy ahol született, a dobrudzsai Babadagon laknak tatárok, törökök is szép számban.

Kun Miklós a Duna Tv-beli műsorában egyik nap arról beszélt, hogy az orosz hatalom gyakorlat hogyan fejlődött ki és milyen hatásokból tevődik össze. Először a tatár kancsuka határozta meg, a tatár hatalom gyakorlat módozata, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy van egy kemény kezű legény, ki a hatalom tényleges birtokosa, és egy marionett báb előre tolva. Továbbá meghatározta a bizánci despotizmus és a porosz pedantéria, bürokrácia.

Mondanom sem kell, hogy Kun Miklós a mai Oroszországról beszélt, amikor a tatár kormányzási módot emlegette, mely meghatározta az oroszt, Putyinról és a marionett Medvegyevről.

Putyin és a román Traian Basescu, mint két tojás hasonlítanak, diktátor mindkettő. De nem csak ebben, hanem mindkettőnek marionettje van, Basescunak most már volt az Emil Boc miniszterelnök. Ez aromán politikai válság gyökere is, hogy Basescu mindenáron erőlteti, hogy egy olyan miniszterelnöke legyen Romániának, ki az ő marionettje. Végül is a mostani szavazás, vasárnap 6-i, arról szól, az a tét, hogy Romániát a tatár kancsuka fogja-e uralni, mint az oroszokat, vagy egy másik klikk. Hogy az utóbbiak jobbak-e, majd meglátjuk.

Orbán Viktor a tatár kancsukát támogatja, mely nem ismeri a székely autonómiát, erről biztosította Basescut Tusnádon. Szász Jenő Orbán barátja, és az MPP elnöke is azt a tatár kancsukát támogatja, mely nemet mondott az autonómiára.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Székely nemzeti anarchizmus - Gondolatok I.

Székely autonómia - Jobbikos, jobbos csorda szellem exportja a Székelyföldre

Minden hónap elsején Sepsiszentgyörgyre megyünk gyógyszert íratni a Feleségemnek. A várakozásban el szoktam beszélgetni a többi beteggel, már meg vannak a beszélgető partnerek. Az egyik öregúr, mesélte, most az utolsó gyógyszeríratásnál, hogy a lépcsőházba, ahol lakik, a magyarok adják el a lakrészeiket és románok költöznek.

Amikor a Gyulafehérvári Katolikus Teológia főkönyvtárosa voltam és volt időm ott rengeteg búvárkodni, olvastam egy könyvet (a könyv címe és szerzője nem jut eszembe, sajnos), épp erről a problémáról, hogy Erdélyben magyarok adják el a földjeiket románoknak. A könyv száz éve jelent meg kb. A könyv bevezetőjében, a szerző írja, ha jól emlékszem, hogy Gróf Mikó Imre már a XIX. században figyelmeztetett erre a problémára. Tehát ez vagy százötven éve gond? És még nem oldottunk meg? Sajnos ez a probléma, úgy mond nem megoldható, valami konkrét racionális megoldással, mert túl mutat azon.

Itt még tanulságként megemlítem, hogy a románok az amúgy spontán folyamatot, az ők földfelvásárlásukat, Erdélyben racionalizálták, létrehozták az Albina bankot, ennek a támogatására. Széchenyi írt a hitelről, és Erdélyben a románok látták nagyobb hasznát, nemzeti szempontból. Most nekünk van itt Erdélyben magyar érdekeket támogató bankunk? Nincsen!!! De esetleg Kárpát-medencei szinten magyar érdekeket támogató bank, - mert ugye nem könnyű bankot létrehozni. Nincsen!!! Széchenyi szelleme halott.

De lényeg az, hogy autonómia tanácsok, egyeztető tanácsok születnek, konferenciákon vitatják, hogy milyen is legyen az autonómia, vitatkoznak, hogy hogyan harcoljuk ki, - de az autonómia gyűlések veszekedésbe fulladnak, mint a mostani SZNT autonómia gyűlés, Gyergyócsomafalván, és ebből kifolyólag eredménytelenségbe. És ameddig gyűlésezik a székelység egy része az autonómiáról, a másfél száz éve tartó folyamat nem szakadt meg, tovább folyik a terület vesztésünk.

Tőkés, aki azt hiszi, hogy a szókimondás, ténymegállapítás mindent megold, azt harsogja, hogy folyik a románok betelepítése a Székelyföldre, - ez igaz, de csak a probléma egyik oldala. Trianon előtt nem volt román hatalom, aki betelepítsen, viszonylagosan mi voltunk az urak Erdélyben, és mégis ők vették meg a magyarok földjeit, - az más kérdés, hogy egy idő után rájátszodtak egy spontán folyamatra, ahogy írtam, racionalizálták. Tehát itt arról van szó, hogy önként adják a át a magyarok, székelyek ingatlanjaikat, adásvételek révén és nem csak a Tőkés által említett betelepítésről van szó. A románok most is nem csak azt teszik, egy részben, mint régen, spontán terület feladásainkra játszodnak rá. Igaz van konkrét betelepítés is, mint például Sepsiszentgyörgyön az újonnan épült bevásárló központokat, román alkalmazottakkal töltötték meg, direkt a Kárpátokon túlról hozottakkal. De erre is nem a városvezetőség adta a lehetőséget? Vagy ha nem adnánk el ingatlanjainkat románoknak, a betelepítés nem lenne ilyen súlyos.

De kinek lesz az autonómia, ha a székely önként adja fel életterét? Háromszéken a lakosság összetétele lassan változik, - fogyunk.

Az ingatlanok eladása, idegeneknek, románoknak, majdnem másfél száz éve folyik és ezt a folyamatot képtelenek vagyunk megállítani, - az egyik ok az, hogy oda se figyelünk eléggé rá. De a legsúlyosabb ok az, hogy a külső konkrét gazdasági körülmények, ami előidézni látszik ezt, ellenére, ez a folyamat túlmutat a külső racionális, konkrét okokon, valahol a nemzet lelkében vannak az okok, túl a racionálison, ezért nem működnek a konkrét megoldások, - főleg azok, mik nincsenek is.

Tőkés hivatkozása arra, hogy folyik a Székelyföld betelepítése, az autonómiások hivatkozása arra, hogy nincsen autonómia mi megvédjen, ezek mind igazak, de eltakarják azt a problémát, hogy a mi területvesztésünk egy olyan területen folyik, ami túl van a racionalitáson, a nemzet lelkében, miért nem lehet sem az autonómia hiányát hibáztatni, sem a mindenkori magyarság ellenes román politikát, - hogy mi önként adjuk fel életterünket, a közjegyzőnél a székely önként írja alá az adásvételi szerződést melyben önként adja át a románnak az életterét, de nem csak az övét, hanem az övével a nemzetét.

Az autonómiázás, de az egész magyar sorskérdés megoldásának legnagyobb problémája, hogy csak konkrét megoldásokban gondolkodik, mintha azok mindent megoldanának és közben nem veszik tudomásul, hogy a nemzet élete nem csak racionális tudati folyamat és nem csak külső konkrét valósághoz kötött folyamat, hanem egy uttal tudattalan folyamat a nemzet életében, mely lehet, hogy meghatározóbb, mint a külső, látszatra meghatározóbb okok. Azok, akik nagy hangon beszélnek a magyarság sorsproblémáinak megoldásáról, nem veszik tudomásul, hogy a nemzetnek van egy LÁTHATATLAN ÉLETE is és ennek az életnek reflektálása nélkül, tudatba emelése nélkül nincsen megoldás a konkrét valóságban sem.

A nemzet láthatatlan életében folyó folyamatokban gyökerezik a fokozatos magyar élettér feladás a Kárpát-medencében, a Székelyföldön. Hiába követelünk konkrét megoldásként autonóm intézményeket a Székelyföldön, ha nem szembesülünk a nemzet láthatatlan életébe folyó negatív folyamatokkal melyek, mint a fokozatos élettér feladás a nemzet létét fenyegetik. Hiába hajtogatjuk eszelősen a magyar szülőnek, hogy adja magyar iskolába gyerekét, ha annak, hogy nem adja magyar iskolába a gyerekét az igazi oka, hogy a nemzet a kollektív tudattalanjában már lemondott a megmaradásról, nem akar már élni. A nemzeti megmaradásunk legnagyobb problémája, hogy valóság szemléletünk egyoldalú, a megmaradásunk alapját csak a tudatban látjuk és közben nem számolunk azzal, hogy a megmaradásunk egy olyan területen dől el, amelyet nem veszünk tudomásul, a sok konkrét miatt, ez pedig egy láthatatlan világ, amit a nemzet kollektív tudattalanjának neveznek. A nemzet pusztulását, hogy megállítsuk, a nemzet tudatát szembesíteni kell ezzel a tudattalan folyamatokkal és csak ez után a szembesülés után lehetséges valami konkrét megoldás, de csak úgy, ha aktiváltuk a nemzet láthatatlan életének vitális folyamatait, önvédő spontán reflexeit, - de azt is lehet mondani, hogy nem kell aktiválni semmit, csak nem kell akadályozni a rohanó életformával, hogy a nemzet élje a maga életét, a puszta csend a legjobb aktiválója a nemzet életének, amihez nem kell semmi technika. A nemzet megmaradásának feltételét a tudatban, az akartban, az elhatározásban látjuk, pedig ezek inkább belső, a nemzet láthatatlan életében folyó spontán folyamatok.

Hiába célozzuk meg, mint egy kategorikus imperativuszként, a szülők tudatát, hogy a nemzettel szembeni kötelezettség a gyerekszülés, ha a nemzet a lelke mélyén nem akar megmaradni. Aki meg az életszínvonalat emlegeti az megint kancsal látásban szenved, a látható valóság csak egyik oldala a valóságnak, számolnunk kell a láthatatlannal is, mert a valóság csak így együtt valóság.

A Jobbik székelyföldi propagandájának, és nagy-nemzeti szónoklatainak a legnagyobb hibája, hogy a nemzeti önáltató szövegekkel, épp azokról a láthatatlan folyamatokról tereli el a figyelmet, mellyel a nemzet tudatának, léte érdekében szembesülnie kellene.

Minden évben megrendezik Gyergyóban az Erdélyi Magyar Ifjak rendezésében az úgy nevezet nemzeti önismereti tábort. Itt pusztán ugyan csak a konkrét világában mozgó, történelmi ismeretekkel tömik az agyakat, egyoldalú racionális ismeretekkel. Az ifjak nem egy olyan valósággal ismerkednek meg a nemzet esetében, mit a látható és a láthatatlan együtt ad, hanem a valóság egyik, pusztán csak racionális külső oldalával, ami magában nem maga a valóság. Ott nem magyarázza meg senki, hogy a nemzeti önismeret nem azt jelenti, hogy minél dicsőbb múltat tudunk be magunknak, hogy az óceán fenekén elsüllyedt ősi civilizációkra vezetjük vissza magunkat, hanem a nemzeti önismeretnek azt kell jelentenie, hogy a nemzet képes tudattalan folyamatait, mik életét pusztítják, a tudatában emelni, és tudattalanjának tanácsára azt megoldani, mert a tudattalan képes konkrét megoldásokat nyújtani, mert ő nem is olyan tudattalan, hanem magasrendű tudás, magasrendű tudat a lelkünk mélyén.

Nagy volt a sértődés a bizonyos december 5 miatt, a kettős állampolgárság elutasítása miatt, a kisebbség magyarság részéről, de ha megnézzük, akkor nem volt alapja, mert a kettős állampolgárság, az egyoldalú valóságszemlélet miatt, halva született ötlet volt. A kettős állampolgárság indítvány pusztán csak a konkrét világában mozgó, pusztán csak a tudatban kiagyalt ötlet volt, mi nem számolt a nemzet tudattalan, láthatatlan életével, - és amire a nemzeti csorda szellemből kifolyólag, nemzeti kötelességként, igent kellet volna üvölteni, reflexió nélkül. A csak a konkrét világában mozgó intézkedések nem fogják a magyarságot megvédeni, melyek nem számolnak a nemzet tudattalan életével, - a kettős állampolgárság ötlete, mert csak az volt, épp egy ilyen indítvány volt mely nem számolt a nemzet láthatatlan életével. Az csak a látszat, hogy Gyurcsányék ítélték halálra a kettős állampolgárságot. És ha megszavazták volna? Épp úgy sorvadna a magyar a Kárpát-medencében, mert kívülről hozzáadott intézkedések nem éltetik a nemzetet, hanem az a belső láthatatlan élet, amiről nincsen tudomása a nemzet nagy megmentőinek. Egyé egy nemzetet külső intézkedés nem tesz, hanem a nemzet láthatatlan élete, ami belül folyik és közben a tudatba áramlik, - a kettős állampolgárság hívői erről mit sem tudnak. A kettős állampolgárság ügye egy olyan intézkedés akart lenni, mely nem számolt a nemzet belső életével, és mely tévesen azt hitte, hogy a külső forma, csak magára képes megtartani a nemzet a belső élet nélkül.

Az igazi nemzeti vezető, vezetők azok kik ismerik, érzik maguk is a nemzet láthatatlan életét is, valóság élményük nem csak a konkrétban mozog, hanem a láthatatlanban is, a nemzet léte számukra nem csak konkrét valóság, hanem egy uttal a láthatatlan is. Az ilyen nemzeti vezetők képesek, olyan intézkedéseket hozni, melyeket a nemzet láthatatlan élete befogad, reagál, - ilyen vezetőink nincsenek. Sajnos a nemzetet Magyarországon, olyan jobbikos, jobbos szónokok képviselik, mint Vona, Morvai, Orbán, kik a nemzeti létet csak a csorda szellemre tudják alapozni, és ezt exportálják nekünk is székelyeknek, amiből nekünk nem kellene kérnünk, mert ez nekünk székelyeknek a létünkbe kerülhet.

De még leírok egy néhány példát az egyoldalú valóság szemléletre, mely csak a konkrétban mozog és mit sem tud a nemzet belső életéről. A napokban olvastam a Háromszék napilap, A nap levele rovatában, egy a puszta konkrétban mozgó okoskodást, melyben a levélíró azt állítja, hogy 199O-ben nem kellett volna tüntetni Marosvásárhelyt, mert annak a következménye lett a verekedés és a verekedésnek, meg a magyar fiatalok elköltözése a városból. Ez a szemlélet, csak a konkrétban mozogva, nagyon igaznak látszik, de igazságát csak az egyoldalúságából nyeri, hogy csak a konkrétban ütköztet, nélkülözve a valóság láthatatlan oldalát. A valósággal manipuláló érvelések azért hatékonyak, látszanak igaznak, mert nem veszik tudomásul, hogy a konkrét magában nem valóság, a Valóságot a látható és a láthatatlan együtt adják, és a reális magyarázat csak ebben a kettős valóságban rejlik. A konkréttal csak zsonglőrözni lehet, úgy magában, mert a konkrét valóság, a valós viszonyok puszta illúzióját nyújtja, csak. A puszta kézzel foghatóság, a kapcsolatok kézzel foghatósága a konkrétban, keltik azt az illuzórikus érzést, hogy valós kapcsolatokról van szó. A kézzel foghatóságnak, konkrétságnak, csak szuggesztív ereje van, de nem valóság íze. Nekem épp az a gyanús a Marosvásárhelyi magyar elköltözés esetében, hogy túl könnyen futásnak indult a magyar onnan, a futásukban volt valami irracionális, ami már a nemzet tudattalan életében lejátszódó folyamatokra utal. Nem tudom, hogy a csecsenek, ahol nem csak verekedés volt, hanem kemény háború, épp ilyen gyorsan szedték sátorfájukat?

Egy évig a Nyugati Jelen Álláspont rovatában írogattam, és ott írtam egy cikket Tőkésről, melyben arra hívtam fel a figyelmet, hogy a nemzetnek tudattalan élete is van, és ilyen szempontból kritizáltam Tőkést, hogy mint püspök tragikus, hogy épp erről nem vesz tudomást, amikor, mint vallási vezetőnek, épp ezt kéne éreznie leginkább, de nem érzi, nem veszi tudomásul. A hozzászólásokban, keményen mocskoltak az Orbán Viktor barátai, az MPP-s Murvai Miklós, Arad megyei alelnöke, az MPP-nek, de ez nekem ott már megszokott volt. Meglepetést az okozott, amikor olvasom a rovatban Chirmiciu Andrásnak, a lap újságírójának a cikkét az én írásom kapcsán, mely azt hánytorgatta fel, hogy az én holmi “mitikákról” szóló cikkemhez mennyien szóltak hozzá és az ő konkrét problémát tárgyaló cikkéhez, hogy a szórványban nem adják magyar iskolába a magyar szülők a gyerekeiket, nem vitatja senki, nem szól hozzá senki, pedig az övé az igazi fontos konkrét probléma és nem az enyém, hogy Tőkés hamis próféta-e vagy nem, mert ez is volt benne a cikkemben. Chirmiciu Andrei azt akarta mondani, hogy ő foglakozik az igazi konkrét problémákkal, és meg csak holmi mitikákról írok. Ez a szemlélet a tipikus az egyoldalú konkrétban fontoskodó szemlélet, mely állandóan megold, de végül nem old meg semmit, mert a láthatatlan valóságról nem vesz tudomást, ahol Mindeneknek az igazi élete folyik. Az ilyen konkrét problémákkal vagdalkozó Chirmiciuk, a magyar tragédia folytatói, mely nem vesz tudomást a nemzet tudattalan életéről és annak rejtett problémáiról. Jiddu Krishnamurti szellemében mondhatom, hogy aki csak mentális alapokra helyezve old meg valamit, nem old meg semmit, - a konkrét megoldások emberei, mint Chirmiciu, csak mentális (konkrét) síkon mozognak, mely nem megoldás.

Még egy esetet leírok, ami Farkas Árpád költőhöz kötődik, a Háromszék napilap főszerkesztőjéhez. Árpád irodájában arról beszélgettünk, hogy szabad-e a sajtóban támadni az erdélyi magyar egyházakat, hibáik miatt a magyar sajtóban vagy nem. Itt Árpádnál is az a valóság szemlélet érvényesül, mely csak a konkrét területén mozog. És közben Árpi nem veszi észre, hogy a magyarok vallási élete is már csak a konkrét világában mozog, és már nem kapocs a nemzet tudata és tudattalanja között. A vallási vezetők, mint Tőkés László azt nem látják, annyira a konkrétban mozognak, hogy a nemzet vallásossága a léleknek azon rétegével veszítette el a kapcsolatot, amit a lélek vallási mély-rétegének nevezünk. Maguk a vallási vezetőink nem érzik, nem látják lelki szemeikkel, mert a konkrét miatt nekik nincsen olyan, hogy a nemzet tudata, a lélek mély-rétegeivel, a lélek képeivel veszítette el a kapcsolatot, mely a hiteles vallási élet, és a nemzeti identitás forrása. Szomorú, hogy azok nem látják, nem érzékelik a nemzeti láthatatlan életével való kapcsolat hiányát, a nemzeti tudatnak, kik a lélek embereinek tartják magukat. Különös, hogy azoknak is torz a valóság szemléletük, csak egyoldalú, konkrét, kiknek a valóság látásuk a két világ a látható és láthatatlanra kellene épülnie, annak szerves, egy világot képező kapcsolatára. A Láthatatlan Isten szolgái nem érzékelik a nemzet láthatatlan életét, ahol az Isten lakik - megdöbbentő. Nagy bajban van a nemzet, amelynek papjai sem érzékelik már a nemzet láthatatlan életében lejátszódó folyamatokat. Ezek az egyházak már halott külső formák, halott kultuszok, amik nem fognak megtartani, - ezért téved Farkas Árpád, mert egyoldalú a valóságszemlélete. Akik az intézmények megtartó erejében gondolkodnak, mint Árpád, ott is tévednek még, hogy az intézmények nemzeti pusztulás folyamat lassító szerepét megtartó erőnek látják. Intézménnyel nem lehet pótolni, azt, aminek a szerepe, hogy belülről tartson meg.

Csodálkozunk, hogy a környező népekkel szemben alul maradtunk a történelemben és nem vizsgáljuk meg lelki szinten, hogy miért, - ez nagy baj. Mivel a románok szellemi, lelki életében van egy kicsi betekintésem elmondhatom, hogy a románokat lebecsülő kultúrgőgünkben, meg Trinomi sértődöttségünkben nem vesszük észre, a Láthatatlan valóságban lejátszódó folyamatokat, hogy mi a nemzet láthatatlan belső életében lejátszódó folyamatként veszítettük el Erdélyt és nem Trianonban, és a románok nemzeti életük láthatatlan folyamatai által szerezték meg, az által, hogy tudatuk jobb viszonyban volt a nemzet láthatatlan életével.

Írásom folyamán a torz valóságszemléletről beszéltem, mely csak a konkrétat ismeri, és a Láthatatlant mellőzi, - ez a nyugati civilizáció kultúra átka. Tehát a valóságképünkkel van gond, és ennek alapján az ember önképével, nem ismeri, nem éli.

Ezek a képek, archetípusok ott vannak a lelkünkben, közvetlenül adottak: a valóság képe, de egyben az emberé is a kereszt; az ember archetipikus képe lelkünkben Jézus az Isten-ember.

A kereszt a horizontális és a vertikális találkozása, a Látható és a Láthatatlan. Autonómiája csak a Láthatatlannak van, az áll meg önmagában, önaktivitása csak a Láthatatlannak van, ezért autonóm. A horizontális tartója a vertikális, e nélkül képtelen megállni. Korunk szellemi válsága, a horizontális dominanciája, mintha csak ő létezne, annyira dominálja az életet. A keletrajongók azt nem veszik észre, hogy kelet minden szellemi felsőbbrendűsége ellenére, nyugattal szemben, a horizontális dominanciájában van elsüllyedve. A horizontális dominanciája a szellemi, misztikus, vallási életben azt jelenti, hogy a külső eszközök kerülnek előtérbe, a tan, misztika, mint tan, meditációs technika, dogma, rítus, ezek kerülnek előtérbe a vertikálissal szemben. A keleti misztikák, filozófiák, hiába beszélnek a Semmiről, mindent meghaladó módon, mintha a vertikálist tennék a középpontba, ha annak elérését, nagyon is horizontális eszközökhöz kötik, ezzel lényegében a vertikális elé téve a horizontálist. A vertikális megélése, uralma, a Láthatatlan megélése, közvetlenül, az Isten közvetlen, aktív jelenléte, azt jelenti, hogy a Láthatatlan képes uralni életünket külső eszközök nélkül is. A vertikalitás a szellemi, lelki életben a külső eszköznélküliséget jelenti, mert a vertikális, önaktív autonómiájából kifolyólag, nincsen ráutalva külső eszközökre. Ha a vertikálisra bízzuk magunkat, akkor nincsen szükségünk külső eszközökre. Isten működése a lélekben elégséges, nincsen szükség külső eszközökre. Az emberiség szellemi, vallási válsága, nem azt jelenti, hogy valami ősi hagyományokat tanokat elfelejtett, hanem az, hogy egyre jobban előtérbe kerülnek és nagyon elszaporodnak a tanok, a metafizikák, meditációs technikák, és ez által háttérbe szorul a Láthatatlan, a vertikális, eszköz nélküli önaktív autonómiája. Sokan a keleti bonyolult metafizikákban, technikákban valami fejlődését látják az emberiség szellemi életének, pedig nem, mert ezeknek csak az ember tud aktív létet adni, önmagukban nincsen aktív létük, de a vertikálist nem az ember aktiválja, hanem a vertikális maga aktiválja az embert, tehát fordított a viszony. Az emberiség szellemi, lelki válsága akkor kezdődik, amikor az életében nem a vertikális aktív uralma az Úr, tehát a Láthatatlan Isten, hanem a külső eszközei a szellemi, lelki életnek. Az Isten országa azt jelenti, hogy a vertikális a Láthatatlan az úr a mi életünkben. A kereszt lelkünkben egy aktív kép, csak nem tudunk róla. A nemzet szellemi válsága, torz valóságszemlélete, amiről beszéltem, annak köszönhető, hogy a kereszt, a lélekben, nem egy megélt valóság, és valóságszemléletünk nem a kereszt valóságának felel meg, amit az szellemileg, lelkileg kifejez.

Ha az emberiség, a nemzet, szellemi, lelki válságban van, akkor az azt jelenti, hogy az ember valóságképe, önképe van válságban. Önképünket magunkban hordjuk, lelkünk mélyén, de már ez nem megélt közvetlenül, és csak racionálisan ismerjük, torzan: ez a kép a Jézus az Isten-ember. Ezt a bennünk élő archetípusát az embernek, a nyugati kereszténység meghamisította, az által, hogy csak Jézusra vonatkozva tette dogmává. Az antitrinitarizmus, vagyis az unitarizmus, meghamisította az által, hogy tagadta Jézus Istenségét, - holott az Isten-ember volt minden embere érvényes. Az archetípus lényegét sem az antitrinitarista unitarizmus, sem a nyugati katolicizmus nem értette meg. (Megjegyzem, hogy mindkét egyház teológiáját ismerem, Gyulafehérvárt a katolikusok teológiáján öt évet végeztem, az unitáriusok teológiáját pedig be is fejeztem, sőt lelkészük is voltam.) Az Isten-ember szimbóluma, vagyis aktív archetípusa az ember lelkében , ugyan az, mint a kereszt valósága. Az ember belső, láthatatlan valósága, kimeríthetetlen, önaktív, végtelen valóság, Abszolút lét, vagyis a vertikális. Külső fizikai ember léte a horizontális, amit a belső vertikális hordoz, tart aktívan. Az ember akkor éli meg Isten létét, vagyis a vertikálist önmagában, ha a külső eszközt nélkülöző vertikális, önaktív autonómiájának adja át magát. Az ember autonómiáját Isten volta adja, az, hogy apofatikus, kimeríthetetlen, racionálisan megragadhatatlan valóság, önaktív valóság, szellemi léte önmagának elégséges, nincsen ráutalva sem tanokra, sem meditációs technikákra. Kelet meditációs technikái, lényegében az ember Isten voltának tagadása, az ember önaktív vertikális lényegének tagadása, az által, hogy a horizontálissal hatol be, kívülről az istenibe. Ha megéljük, teljes mértékben, önaktív vertikális lényegünket, Isten voltunkat, akkor szellemi, lelki életünk eszköz nélkülivé válik, mert elég lesz lelkünk, vertikális lényegünk önálló aktivitása. Az emberiség szellemi, lelki válsága általános, keletre is érvényes, mert az emberben lévő vertikális önaktivitását, a külső horizontális eszközök működtetésével helyettesíti, az ember ez által önmagát fosztja meg a vertikális önaktív autonómiájától, az Isteni szabadságtól. Amikor a külső technikák és tanok kerülnek előtérbe, akkor az ember elveszítette kapcsolatát. A keleti metafizikákat, meditációs technikákat, sokan, valami felsőrendűnek tartják, de nem egyebek, mint kelet szellemi, lelki válságtermékei, mivel a horizontális dominanciáját jelentik, a vertikális, autonóm, külső eszközt nélkülöző működésével szemben. Kelet technikái, a vertikális, az Isten működését függesztik fel, kívülről, az emberben. A valóságot megélni azt jelenti, hogy belsőnkben megéljük, az Isteni lényegünk, a vertikális önaktív autonómiáját, minden külső eszköz nélkül. A külső eszközökre, a horizontálisra utalt ember azt jelenti, hogy nem éli isteni lényegének autonómiáját, a kereszt vertikalitásának autonómiáját. A keleti jógi az önaktív vertikálisnak a tagadója, a horizontális lét képviselője. A vertikális az erőfeszítésmentesség, a horizontális az erőfeszítés, a jóga az erőfeszítés.

Ilyen értelemben lenne jelentése a keresztnek és Jézus Isten-emberségének az erdélyi magyar egyházak életében, akkor megtartók lennének a nemzet számára, - de amit írtam fennebb, épp ettől állnak a legtávolabb.

Amint említettem, az emberiség fő problémája, önképe, valóságképe eltorzulása. Az, hogy ezen képeket, amiket lényegében önmagába hordoz, nem éli meg közvetlenül, belső jelentésüket nem emeli a tudatába, tehát nem ismeri igazi jelentésüket.

Az emberiség szellemi problémája valóságképével kezdődik és ennek fényében kell néznünk nemzeti létünknek problémáit, - és nem intézményes adminisztratív létünk szempontjából. Nekünk székelyeknek, magyaroknak az alapvető problémánk az, mint az emberiségnek, valóság és önképünk torzulása, mely csak a horizontálist látja, a vertikálisról mint sem tud.

Természetesen erre azt mondja valaki, hogy ne keverjem össze a területeket, az adminisztráció egy, a szellemi, lelki élet az meg más, ez két külön terület. Hát épp ez az baj, hogy a horizontálisról le van választva a vertikális, ez nyugati létünk szkizofréniája, - a vertikális nélkül a horizontális halott.

Na de vannak a táltosisták is, akik különböző sámán technikákkal jönnek, hát ezek is csak a horizontálist képviselik, és hiába ítélik el Rómát, mert problémájuk ugyan az, mint Rómának, megrekedtek a horizontálisban, - és nem hisznek a vertikális önmagának elégséges, minden külső eszközt nélkülözni tudó, autonóm működésében.

Ebben az esetben, a hit azt jelenti, hogy bízol a vertikális, az Isten közvetlen, önmagának elégséges közvetlen működésében, ami belső lényeged. A külső eszköz, ebbe a belső aktivitásba vetett bizalom hiánya. Belső vertikális lényeged akkor éled meg, ha belső önaktív lényegedre bízod magad, minden külső eszköz nélkül.

Itt valaki azt mondhatja, hogy hol az Isten működéséről írtam az emberben, hol az ember isteni lényegéről, Isten voltáról és a kettő, hogy illik össze, - erre azt tudom mondani, hogy a Láthatatlanban nincsen distinkció, esetleg a kölcsönös átjárás formájában.

Végül is a kereszt vertikalitása, Isten-emberségünk tesz képessé a külső eszközöket, metafizikákat, meditációs technikákat, nélkülöző, autonóm, szellemi lelki életre, ha ezeket megélve ismerjük. Ha megéljük magunkaban a vertikálist, akkor látjuk, hogy a tanok, misztikák, külső meditációs technikák, mind fölöslegesek, mert a vertikális elégséges önmagának.

Kezdetben a nemzet tudattalan láthatatlan életéről beszéltem: az ezzel való harmóniánk, lelkünk képeinek megélése az istenivel való kapcsolatunk alapja. Tudattalan életünk aktív volta, és harmóniája tudatunkkal, tesz képessé az isteni világgal való kapcsolatra, de egy uttal az isteni élteti belső tudattalan életünket, - kölcsönösen feltételezik egymást.

A nemzetnek az identitást a vertikális adja és nem a horizontálisba tartozó szélsőjobbos, Jobbikos propaganda beszéd a nemzetről, - ez utóbbi a csürhének való.

Nagy Attila Puli

Székely autonómia - A Jobbik támogatta székely konokság, hosszú távon nem kifizetődő

Ma dél után egy netes hozzászólás nyomán a székely konokság kattant be nekem, - amit sokan a székelység megtartójának vélnek, és amit a magyar szélsőjobb szimpatizál. Látszatra úgy tűnik, hogy a székelynek ez egy bevált önvédelmi eszköze. De hosszú távon tényleg beválik?

Trianon után más lett a székelynek a környezete, amelyben egy olyan nép öleli körbe, melynek a természetét épp a hosszútávúság szempontjából kell megvizsgálni. A románokkal kapcsolatban Édesanyám mondása jut eszembe, amit mindenki ismer, hogy “lassú víz partot mos”.

Mi azt mondjuk, hogy keleti nép vagyunk. Ha Kínára gondolok a taoizmus, a víz jut eszembe, mint a taoizmus természeti alapszimbóluma, - mely felvesz minden formát, erőfeszítés nélkül. A vízben nincsen erőfeszítés, mégis elkoptatja a sziklát is. Keletet nézve, valami puhaság van szellemében. De ezzel ellentétben mit látunk a magyarság, székelység történelmében? Görcsös erőfeszítéseket, makacs konokságot, - a keleti lágyságból semmit. Na, de gondolkodóinkban sem lehet érezni a keleti lágyságot, - bennük is inkább valami germános darabosság van, egy kis francia szellemmel puhítva, egyeseknél.

A románoknál, szellemükben, lelkükben, mintha maga a víz működne, mintha igazán ők testesítenék meg keletet és nem mi, kik kelettel verjük mellünket, azt mutatja történelmük és szellemtörténetük. Ők a történelmükben, amit mi harcias magyarok, gyávaságnak, konkrét helyzetekben árulásnak vélünk, inkább kitértek az ellenfél elől, rugalmasan engedtek, mint a víz.

Befolyták Erdélyt, mint a víz, és a talaj beitta őket.

Egy kis nemzetnek, mint a székely, lét feltétele, hogy tisztába legyen a saját természetével, annak előnyeivel és hátrányaival. A probléma az, hogy a konok, székely szikla természetet a környező román nép víztermészete elkoptatja, - hosszú távon a víz lesz a nyertes. Nekünk székelyeknek létkérdésünk, hogy megváltoztassuk nemzeti énképünket, és feladjuk a konok székely nemzeti ideálját, aki csak azért sem hagyja magát.

A konokság rengeteg energiába kerül, energia pazarló nemzeti létmód, melyet idővel kifárad, kifáraszt a román víz erőfeszítés mentessége, - vagy az ellenünk való “puha” működése.

A konok székely létmód a konokságban találkozik a magyarországi szélsőjobbal, mindkettő a konok erőfeszítésben látja a nemzet útját, - holott keleti nép létünkre nem ez kellene legyen az ideálunk. Ezt a rengeteg energiába kerülő nemzeti létmódot, a konok erőfeszítés létmódját nem ajánlom sem a magyarságnak, sem a székelységnek, mert egy percre felőrli a nemzet energiáit, miből, már most allig van, az energiáit vesztett nép, már önként tűnik el az idegenek útjából. A szélsőjobb energia fecsérlő nemzet ideálja vesztét okozhatja a nemzetnek, ha az az átmeneti nehézségek miatt bedől neki.

A Jobbik székelyföldi propagandája egy olyan ideált közvetít, az energiapazarló nemzeti lét ideálját, ami sajnos, még mindig székely nemzeti tulajdonság, és ebben erősít meg székelyeket, amikor nekünk ezt kellene feladnunk, létünk érdekében. Úgy, hogy általam nem szívesen látott vendégek a Székelyföldön a jobbikosok, a székelységet veszélyeztetőket látom bennük, és nem kisebbség védőket.

Nem potyára írtam, hogy a magyarság, székelység energia szintje alacsony, mert nagyon az, ami a nemzeti immunrendszert megbénította. Nekünk az alacsony energia szintünk miatt az immunrendszerünk nagyon gyenge, már nagyon rég.

A nemzeti átalakulás, reform, ősmintája, a zsidók pusztai vándorlása. A szolga népnek át kellet alakulnia, egy identitást vesztett szolga népből, erős identitású néppé. Mi ebben a történetben, csak azt látjuk, hogy generáció váltásra volt szükség, és nem látjuk, hogy a puszta, a pusztai vándorlás a csendet jelenti, szimbolizálja. A nemzet átalakulásához csendre is szükség volt, sőt az volt az igazi átalakító, belső átalakító, mert a nemzetnek belül kellett átalakulnia, lelkében, hogy erős identitású nemzet legyen. A nemzet az identitását nem tudatában hordozza, amit a nemzeti öntudat kifejezés sugall, hanem lelkében, a tudat csak tűkre a léleknek. Itt tévednek a szélsőséges rikácsoló jobbosok, hogy hiába az erős nemzeti tudat, amit ők hangoztatnak, ha a nemzet igazi élete, identitása, a lélek, halott, ha a nemzeti tudat, mit sem tud a lélek állapotáról, tartalmairól. Az ilyen erős nemzeti tudat, rejtetten nemzeti identitás nélküliséget takar. Az ilyen puszta tudatot, ami mögött nincsen belső, lelki, nemzeti identitás, - víz természetű,- csak az erőfeszítés, konokság, az akarat, tudja fenntartani, ami rengeteg energiát von el a lélektől. De a lélek belső energiáira alapozott nemzeti tudat, a belső, lelki nemzeti identitásra alapozott nemzeti tudat már nem okoz energia veszteséget, nem lelki energia veszteségből táplálkozik, hanem a lélek természetes energiáiból. De mégi honan az energiák, melyek éltetik a lelket?

És most visszalépek a zsidók pusztai vándorlásához, amit a szélsőjobb antiszemitizmusa soha nem fog megérteni, pedig ennek megértése nemzetmentő lehet. A pusztai vándorlásban a központi szereplő a csend, amint már írtam, hogy az igazi átalakító. De mivel alakít át, többek között? Hatalmas energiákat tud felszabadítani a csend, és ezzel aktiválja a lélek immunrendszerét, - a nemzetét.

Heller Ágnes a 89 utáni időszakot a zsidók pusztai vándorlásához, hasonlította, vagyis, azonosította a két helyzetet. Ezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy nekünk nem szélsőjobbos makacs, konok rikácsolásra van szükségünk, és nem nemzeti dumára, mely csak a tudatnak szól, hanem csendre, mely a lelket, a belső nemzeti identitást visszaadja, a nemzet energiáit újra felszabadítja, ezzel újra aktiválva a nemzet immunrendszerét. A nemzet belső identitását, mert a nemzeti identitást lelkünkben hordozzuk, csak a csenddel lehet újjá teremteni, belülről, a nemzet belülről születhet újjá, csak, és nem a nemzeti, szélsőjobbos, politikai duma révén, kívülről. A nemzet érdekében történő anyázás, és veréssel való fenyegetés, csak a nemzet érdekébe, még nem szült újjá egy nemzetet sem. A Jobbik tévedése ott van, hogy azt hiszi, hogy a nemzeti identitást kívülről be lehet vinni az emberbe. Nem lehet azt bevinni, mert az eleve ott van a lélekben, azt csak aktiválni lehet a csenddel. Kívülről bevinni csak a puszta tudatba lehet, a nemzeti öntudatba, ez civilizációnk alapállása, de nem ez az igazi identitás, hanem az ami lelkünkben van. Mivel a Jobbik propaganda beszéde, csak a tudatot célozza meg, ezzel azt árulják el, hogy nincsenek is tisztába a nemzeti identitás helyével, lelki szellemi voltával, melyet az ők propagandájukkal nem lehet ápolni. Nemzeti identitást féltenek, de annak helyét, természetét nem ismerik.

Sokan hangoztatják, hogy a gondolkodásnak meg kell változni, hogy tényleges reform legyen, de ezek megfeledkeznek, arról, hogy az embert nem lehet gondolkodásra redukálni, lelke is van,a mi nélkül nincsen gondolati reform, - a lélek reformja, pedig a pusztában történik, mert a lélek reformálja maga-magát, kívülről azt nem lehet reformálni. A lélek ön-reformja változtatja meg, a csendben, a gondolkodást. A nemzet reformja misztika, a képek misztikája, mely hagy a csendben átalakulni, nem beavatkozva kívülről. Ebben a reformban nincsen erőfeszítés, magától, belülről alakul át minden, - itt folyik minden, mint a víz. A 89, utáni átalakulást nem külső reformként kéne látni, hanem olyannak, mint a víz folyása belülről. Igazi autonómiája az ilyen, erőfeszítés mentes, belülről történő, átalakulásoknak, folyamatoknak van. És az ilyen folyamatok, nem, hogy energiát vonnának el a nemzettől, hanem növelik.

A 89 utáni politikum, legyen az jobb vagy bal, azért eredménytelen, ami a reformokat illeti, mert csak külső változtatásokat erőltetnek, a belső lelki realitás mellőzésével. A reformot csak a lélek önreformja, a csendben, tudja végrehajtani. Ezért alaptalan a pártok vitája, hogy kinek van igaza, - egyiknek sem, ha a szellemi, lelki reformot vesszük alapul.

Sajnos egy olyan világban élünk,a hol az ember létezés érzetét, csak a konkrét nyújtja és annak gondolati képe, és nem vesszük észre azt a láthatatlan világot, lelkünket, ahol a tényleges életünk folyik, és ahol még a tudatunk előtt eldőlnek a dolgok. Ezen téves érzékelés alapján azt hisszük, hogy elég a kézzelfoghatóban történő változtatás a reformokhoz, és végül csodálkozunk, hogy valami nem megy. A székely autonómiázás, a szélsőjobb ideológiája, csak ehhez a puszta külső érzékeléshez kötődik, mely mit sem tud a nemzet lelkének állapotáról, az ottani folyamatokról.

Az a baj, hogy a székely autonómia alatt pusztán csak intézményes létmódot értünk, és nem vesszük észre, hogy mindennek az alapja a belső átalakulás autonómiája. Az autonómiázás, mely nélkülözi, márpedig nélkülözi, ezt az autonóm, lelki átalakulást, melyből energiák szabadulnak fel, csak energia pocsékolásba viszi a nemzetet. Belső energia készletek, nélkül a székelység autonóm intézményei sem lesznek életképesek. Azt hiszem, hogy ezen gondolatokat nem fogják megérteni, ahol sok energiába kerülő akarattal, konoksággal, mindent kívülről alakítanak át, ahol ez a közgondolkodás, ott soha nem fog teret nyerni a víz filozófiája, - és épp egy magát keletinek mondó nép nem érti a víz filozófiáját.

A székely lélek belső reformja nélkül, az autonómiázás mit sem ér, az autonóm intézmények nem fognak semmit érni, - vagyis csak annyit fognak érni, hogy késleltetik eltűnésünket.

Nem olyan rég, az egyik patikában zsebre vágtam egy szórólapot, melyen egy fáradság elleni pilula volt reklámozva. Bő szöveg volt a fáradságról, annak okairól, és arról, hogy ez már létmóddá vált az ember számára, és ez egyre fokozódik a civilizációnkban. A szórólap úgy tálalta a fáradságot, amivel már együtt kell élnünk, amire már csak a gyógyszergyártó cég gyógyszere az orvosság. De miért vagyunk egyre fáradtabbak? A mindennapi miatt.

A zsidók a pusztában is ezt búsulták, az egyiptomi zsíros fazekakat, a megélhetést. Miért nem tudjuk, hogy mi a csend az életünkben? Mert a megélhetés ürügyén kifele fordították tekintetünket. Egy nemzet, csak akkor nyeri vissza identitását, ha a megélhetés nem kerül ellentétbe a csenddel, nem zárja ki a megélhetés a csendet az ember életéből, - erre tanít a zsidók pusztai vándorlása. Jáhvé, megszabadította a zsidókat, az égből hulló mannával, a mindennapok gondjától, a betevő gondjától, hogy nemzet lelkileg önmagára találjon, a csendben, mert a nemzet megtartója a lelke és annak jó állapota.

Hiába vannak a Székelyföldön nemzeti önismereti táborok, ha a nyüzsgés, a mindennapok hajszája, a megélhetésért, elrabolja a nemzet lelkét.

Az egyoldalúan kifele forduló élet energia veszteséget okoz az embereknek és ezen keresztül a nemzetnek, és gyengíti a nemzet immunrendszerét. Egy lelkileg fáradt népet, nem fog az autonómia megvédeni, ha belső immunrendszere nem védi, - ez már biológiai törvény.

Nem elég a nemzet tudatát ápolni, ahogy a szélsőjobb teszi, mert a nemzet igazi védője, a nemzeti identitás igazi védője, a nemzet tagjainak életformája, hogy az mennyiben követi a természetes életformát a pihenés (csend) és aktivitás természetes váltakozását. Korunk nagy tévedése, hogy a nemzeti létet pusztán csak a tudatba helyezte és függetlenítette az életformától, pedig a magyar nemzet életének igazi hordozója, védője, annak életformája, - és nem az, hogy tudja-e, hogy a dél-amerikai kecsua indiánok szótárában hány magyar szó van; vagy melyik óceán fenekén tanyázik az a kultúra, melyre a magyar kultúra visszavezethető.

A nemzetnek identitása lelkében van, ezt pedig csak a csenddel lehet ápolni, és az abból születő aktivitással, - és nem politikai, nemzetinek becézett politikai propaganda szövegekkel, mint ahogy teszi a Jobbik a Székelyföldön. Nekünk székelyeknek, csak a csend tudja visszaadni lelkünket, belső szellemi identitásunkat, és nem a Jobbik politikusai, kik itt propagandát folytatnak.

Bármennyire kiszakadt az ember a természetből, azért csak a természet törvényei érvényesek rá is. A természetben minden az ő belső törvényei, az ő belső folyamatai szerint születik újjá, és nem külső átalakítások következtében. A tél végén, a hóvirág, a tavasz hírnöke, a nap sugara következtében bújik ki és nyílik, - és nem propaganda beszédre. A székelység újjászületése, hosszú, kemény székely tél után, legyen olyan, mint a hóvirág-é, az erdők csendjében, a Nap melegétől.

Nagy Attila Puli

Novella - Hitler mandalája

Hitler, egy bajorországi kisváros sörözőjébe tért be. A nagy melegben megszomjazott, és gondolta szomjat oltja egy pohár sörrel.

- Jó napot! - köszöntötte a pincér.

A tekintete, egy az asztaltól távolabb  álló széken akadt meg. Megragadta, a szék bőrtámlájába préselt kor formájú bonyolult kép. De annak is a közepében lévő kereszt ragadta meg, a horogkereszt. A későbbi Führer számára megszűnt a külvilág. Hangot hallott. Ezzel egy időben, filmszerűen képek pörögtek le előtte. Úgy látta, mintha a képek a széktámláján lévő képből jönnének, és a hang is onnan.

- Én te vagyok - mondta a hang. A te mandalád, ami benned van, az a horogkereszt, ő határozza meg az életed. A mandalád lepörgeti előtted az életed főbb eseményeit, amiket magadban hordasz.

Hitler előtt, mint valami film, lepörögtek eljövendő élete legfőbb eseményei. Látta magát a  Náci Párt megalapítójaként. Látta saját magát, mint a hatalomra jutó Führert. Látta a megbabonázott tömegeket, a tele stadionokat, amelyekben ő szónokolt, látta a parádés katonai felvonulásokat, látta a győztesen előretörő német csapatokat. Végül látta a Harmadik Birodalom bukását, a maga halálát. 

A hang megkérdezte:

- Vállalod ezt az életet, amit magadban hordasz, mert el is utasíthatod, mivel az életek sokaságát hordod magadban?!

- Vállalom!

Ekkor magához tért, véget ért a látomás. A pincér csodálkozva nézte, és végül kiszolgálta, sörrel, a közben helyet foglaló Hitlert. A látomást előidéző székkel szemben foglalt helyet. Végig nézte míg a sörét itta. A pincér, mivel nem volt vendége, végig bámulta a különös vendéget, nem tudta, hogy az eljövendő Führer ül előtte.

Nagy Attila Puli - Székelyföld